hearnolie

Az Állatkert honlapja szerint a TripAdvisor a világ negyedik legjobb állatkertjének választotta őket. Tudhat valamit a TripAdvisor, a magam részéről nekem ez a kedvenc állatkertem. Több hónapos prágai tartózkodásom alatt volt szerencsém számtalanszor eljutni az állatkertbe és ha úgy hozná az élet, akár holnap is útra kelnék.

Az első két alkalommal a kollégimtól kapott ajándék jeggyel látogattam meg az Állatkertet, bérletesek lévén ugyanis évente több alkalommal kaptak ingyenes belépőket. Az odajutás sem túl bonyolult, fel kell szállni valamelyik olyan buszra, amire az van kiírva, hogy ZOO. Az állatkerttől néhány tíz méterre található egyébként a Troja kastély, ami szintén megér egy látogatást, de a két látnivalót nem érdemes besüríteni egy napba. A kastély körbejárása kívül és belül is, csupán néhány órás elfoglaltság, viszont az állatkert nyitvatartási idejéből szerintem nem jó ötlet mással eltölteni ennyit.

Az állatkert térképét előre le tudjuk tölteni a honlapon és cipelhetjük magunkkal akár otthonról is, kinyomtatva vagy a mobilunkon, de természetesen ott is kapunk egyet a kezünkbe és nagyon sok helyen találhatók óriás térképek a park területén is.

Első ránézésre is egyértelmű, hogy ez az állatkert nem éppen kicsike, érdemes kényelmes, akár kirándulós cipőt és ruhát húzni. Az alapterülethez képest szerintem viszonylag kevés helyen lehet vizet vagy valami ennivalót venni, így jobban járunk, ha viszünk magunkkal innivalót, esetleg egy kis rágcsálnivalót is. Engem annyira lenyűgözött a hely kialakítása és a rengeteg cuki állat, hogy egyáltalán nem figyeltem arra, hogy szomjas vagy éhes vagyok, de gyerekekkel ez már nem lenne életszerű.

Ahogyan eddig minden más állatkertben, itt is találkozhatunk pingvinekkel. Sajnos itt sem lehet őket megsimogatni, de ezért kárpótol a többi élmény. És ha elég figyelmesen és türelmesen nézzük őket, akkor észrevehetjük, hogy tanulhattak valamit Kapitánytól, Kowalskitól, Ricotól és Közlegénytől.

Az állatok egyébként önmagukban is mutatós, igen nagynak tűnő helyeken élnek, mégis egészen közelről lehet őket megfigyelni. Időnként a furcsa étkezési és pihenési szokásaikba is bepillantást nyerhetünk.

Vannak nagyon aranyos majmok is, akik bemutatják a hétköznapok dolgos és laza pillanatait. Valamelyik fizikai munkát végez, mások pedig inkább szellemit.

A zsiráfokat és a zebrákat egy hídról tekinthetjük meg, így valamivel alacsonyabbnak tűnnek, viszont ők szabadon szaladgálhatnak kedvükre.

Itt valamiért még a háziállatok is nagyon lazák, megéri rájuk szánni néhány percet.

Én itt láttam először különböző színekben pompázó flamingókat és tapírt is. A tapír azóta is az egyik kedvenc állatom, kevés cukibb dolog van egy éppen almát rágcsáló tapírnál, szerintem ez egy olyan dolog, amit még ha csak utolsó helyre is, de érdemes felvenni arra a bizonyos bakancslistára.

És laknak itt elefántok, szurikáták, nagymacskák és még rengeteg gyönyörű állat, amiért legalább egyszer érdemes ellátogatni Prágába, az állatkertbe.

Állatkertes mini sorozatom következő bejegyzésében a Tenerifén található Loro Parkról adnék egy kis ízelítőt. Ha az ember van olyan szerencsés, hogy eljusson a Kanári szigetekre, azok közül is Tenerifére, akkor az egész napos strandolás és a Tejde megmászása után érdemes betérni a sziget északi részén található állatkertjébe is. Gondolom a helyi klímának köszönhető, hogy olyan sok féle állattal itt nem találkozhatunk, viszont olyanokkal igen, amilyenekkel kevés helyen Európában.

Én itt láttam először fehér tigrist, ami nagyon nagy hatással volt rám. Ahogyan az előző posztokból is kiderült, imádom a pingvineket, örömmel tapasztaltam, hogy különböző pingvinfélék élnek itt. Sajnos csak tisztes távolságból vehetők szemügyre, de így is különleges élményt nyújtanak. Sokan vannak és hihetetlenül cukik.

Ami megkülönbözteti ezt a helyet az összes többi állatkerttől és állatparktól, ahová eddig ellátogattam, az a delfin show, illetve az úgynevezett orca show, ahol kardszárnyú delfinek előadását csodálhatjuk meg.

A palackorrú delfinekkel együtt parádéznak a gondozóik, idomárjaik is és a látványos bemutató előtt ízelítőt kaphatunk delfin biológiából. A legszerencsésebbek pedig részt vehetnek a műsorban, ahogy mi tapasztaltuk, erre főleg gyerekek jelentkeznek.

A kardszárnyú delfinekkel nem úsznak együtt az idomárok, talán hatalmas súlyuk, talán nem éppen pozitív hírnevük miatt, nem tudom. Mindenesetre, semmivel sem kevésbé élvezetes az ő műsoruk, mint a palackorrú delfineké, sőt. Mielőtt elfoglaljuk a helyünket, tájékoztatnak arról, hogy nagyon nem mindegy hova ülünk. Aki szeretne nem csurom vizesen hazamenni, annak a tanácsos a leghátsó sorokat választani, vagy vásárolni egyet-kettőt az ott árult esőköpenyekből. Óvatos duhajként, mi a leges leghátsó sort választottuk és a show után meggyőződhettünk róla, hogy az esőköpenyek, bizony, nem érnek túl sokat. A delfinek, ugyanis, utasításra előszeretettel fröcskölik össze a nézőket a farkuszonyuk segítségével.

A show egyébként itt kicsit másféle show, mint a palackorrú delfinek vagy a fókák esetében, mivel az amerikai sporteseményekről sokak által ismert hatalmas kivetítőn láthatjuk a nézőket, esetenként vicces feliratokkal ellátva. Van csókra felszólítás is, legtöbbször ilyenkor véletlenül sem egy párnak tűnő embereket mutatnak és előszeretettel játsszák vissza azokat a pillanatokat, amikor az első sorokban ülők nyakig áztak.

Számomra hatalmas élmény volt élőben palackorrú és kardszárnyú delfinekkel találkozni. Ha valaki éppen Tenerifén jár, nagyon megéri legalább egy napra félbe hagyni a starndolást és ellátogatni a Loro Parkba.

Nem is olyan rég írtam a több éves kálváriámról, aminek a végén egy analítikus derített fényt a rejtélyes betegségemre, illetve annak okára.

Többen megjegyezték, hogy azért nem fair általánosítani, biztosan nekem is van egy olyan történetem, ahol az orvos jól végezte a dolgát. Gondolkodtam egy kicsit és...igen, van. Ezt szeretném most megosztani. Valóban, vannak olyan orvosok, akik odafigyelve a betegre alaposan és hatékonyan végzik a munkájukat.

Történetem a fogorvosomról szól. Soha de soha nem gondoltam volna, hogy az egyetlen orvosi rendelő, ahová jókedvűen, félelem nélkül fogok tudni belépni, az a fogászat lesz. Pedig, de. Nem is gondolok rá a hétköznapokon, mert annyira természetes, hogy fél évente elmegyek és megnézetem a fogaimat.

Na, pont nem így. Aki még nincs kellőképpen sokkolva, annak most árulom el, hogy ráadásul nem egy szuperdrága magánrendelőről van szó, hanem egy kisváros rendelőintézetében található, TB által finanszírozott, fogorvosi rendelőről. Egy olyanról, ahol az ország bermelyik pontjáról érkező betegeket ellátják ingyen és bérmentve, feltéve, hogy van érvényes betegbiztosításuk.

- Deahát minden hónapban fizet ezért! Minek kérnék Öntől még több pénzt? - kérdezett vissza a fogorvos az első alkalommal, amikor nála jártam és az igencsak időigényes, fehér színű újratömésem után arról érdeklődtem mibe kerül, hogy nem a ronda, szürke amalgámmal dolgozott. Valóban, minden hónapban fizetek. Nem is keveset. Erre, azonban, legvadabb álmaimban sem mertem volna számítani. A tömésem lassan tíz éves lesz, soha semmi panaszom nem volt. 

A rendelési idő alatt egyébként előzetes bejelentkezés alapján fogadják a betegeket, a fogorvos asszisztense mindenkit, tényleg a megbeszélt időpontban, név szerint szólít. Ha beesik egy sürgősségi eset, azt előre veszik és tájékoztatják az időponttal rendelkezőket, hogy nagyjából mennyit fognak csúszni. Akinek fontos dolga van és nem fér bele az extra idő, annak ott helyben új időpontot adnak. Maga a vizsgáló is álomszép, néhány évvel ezelőtt felújították, ahogyan az egész rendelőintézetet is. A falon különböző színekben játszó lámpák vannak, amik engem például simán hipnotizálnak annyira, hogy ne arra koncentráljak hová is folyik épp a nyálam. A kezelési módszer is fejlődik, míg tíz évvel ezelőtt elég fájdalmasan zajlott a fogkő leszedés, addig két évvel ezelőtt meg sem éreztem mit művel a fogorvos. Na jó, lehet a mini hipnotizálás is segített kicsit :)

Azonnal fúrás, tömés és húzás helyett a fogorvos, először mindig "alternatív" módszereket ajánl, új fajta fogkrémet, vitaminkészítményeket, elmagyarázza hogyan kell helyesen fogat mosni. Rólam például kiderült, hogy a bölcsesség fogaim elkezdtek nőni (mind a négy) és szépen lassan, de biztosan tolják össze a többi fogamat helyet csinálva maguknak. Míg a legtöbb ismerősömet ilyenkor a szájsebészetre küldik, hogy gyorsan szedessék ki a szerintük amúgyis felesleges négy fogat, addig én időpontot kaptam konzultációra. Fél órát szánt rám a fogorvos és tájékoztatott az állapotomról, illetve a lehetőségeimről. Azt javasolta, hogy értelmetlen húzkodás helyett, próbálkozzunk meg a fogszbályzóval, szerinte ugyanis egy könnyen kezelhető, rendellenesen fejlődött állkapocs probléma miatt nem fér el 32 fog a számban. Éjszakai fogszabályzót kaptam és hamarosan rendbe jöttek az egymást összenyomó, lyukasodásra hajlamos fogaim. Már a bölcsességfogaimnak is van hely, alig várom, hogy mind előjöjjenek.

Szóval, van ilyen is. 2016-ban, Magyarországon, egy kisváros rendelőintézetében. Az egyetlen kérdés, ami ilyenkor felmerül bennem; ha ott sikerül ezt így megoldani, akkor máshol miért nem? Ha akkora bajban van az egészségügy, hatalmas pénzhiánnyal küszködik, akkor a lakóhelyemen vajon mit tudhatnak? Elültették a kertben a ropogós bankjegyeket és azóta terem a pénzfa?

Szegeden is jártunk, rengeteg cuki állatot láttunk.

De vajon létezik olyan, ami még cukibb, mint a rejtőzködő vörös panda, a fűben kuksoló róka, a vidáman csemegéző fehér kenguru, a tollászkodó pingvin, az anyukája háta mögött bújkáló kis viziló, a kidülledt szemekkel bámuló fóka, vagy az egymást szerető szurikáták?

Igen, létezik.

Ezúttal nem egy másik állatról van szó, hanem a vadasparkban található figyelmeztető táblákról. Persze a vadaspark lakói is imádnivalók voltak, de egy idő után észrevettem magamon, hogy újabb és újabb mókás tábla után kutatok. Ilyenekkel, ezelőtt még sehol sem találkoztam, nagyon ötletesnek találtam mindegyiket.

A vadasparkban egyébként nagyon sokféle állatot láttunk, a Nyíregyházi Állatparkhoz hasonlóan úgy tűnt, szép, nagy helyen élnek, miközben a látogató viszonylag közelről figyelheti őket.

Remélem, amikor legközelebb megyünk, nem csak új kisállatokat látunk, de néhány újfajta táblát is.

Ha az ember rövid időt tölt Stuttgartban, talán először nem az állatkertre kíváncsi. Mintha a helyiek is büszkébbek lennének a Porsche és a Mercedes múzeumra, de lehet csak azok, akikkel én találkoztam.

A főbejárat gyalogos megközelítése nekünk egy kis fejtörést okozott, de tömegközlekedéssel egyszerűen oda lehet jutni, gyakorlatilag néhány lépésre van tőle az U-Bahn megálló. Én legközelebb is a sétát választanám, a Schloss Garten-en keresztül és a Neckar folyó felett haladva.

Ahogy a nevében is benne van, a hely engem inkább egy botanikus kertre emlékeztet. Talán azért is, mert rengeteg olyan növényt láttam, amit soha sehol korábban. A növények nagy része hatalmas üvegházakban foglal helyet, de a kültéri kertben is találkozhatunk érdekességekkel. Télen is remek hétvégi program.

Nekem legjobban a különleges és hatalmas kaktuszok tetszettek és a virágok, amiknél szebbet rajzolni sem lehet. Ha mindent alaposan szemügyre vettünk volna, biztosan nem lett volna elég egy nap a látogatásra.

A különleges növények mellett van még egy érdekessége az állatkertnek, ami engem teljesen váratlanul ért. A pingvinek olyan közel vannak, hogy meg lehet őket simogatni. Nem kedvelik a harsány embereket, az egyiket ottlétemkor kézharapással jutalmazták, de ha türelmesen és finoman közelítünk hozzájuk, akkor visszatérnek újabb simire.

Táncra nem perdültek, de aki szereti a pingvineket, azoknak már ezért megéri ellátogatni ide.

Ami számomra szintén újdonság volt, az a gorilla ovi. Korábban sehol sem láttam aprócska gorillákat, így ez is nagy hatást gyakorolt rám. A gondozók úgy foglalkoznak velük, mint a gyerekekkel az ovónénik/bácsik és hihetetlen volt látni, mennyire úgy estek-keltek a kis gorillák, ahogyan a kisgyerekek.

És itt találkoztam a világ legeslegcukibb bajszos majmocskájával is.

Az állatok biztosan remekül érezhetik magukat itt, ugyanis volt olyan köztük, aki befelé igyekezett, nem pedig kifelé.

Nem kedvelem kifejezetten a vízi állatokat, ha egyedül járok állatkertben, általában csak végigrohanok az akváriumok mellett. Rohantam itt is, de előfordult, hogy le kellett lassítanom és alaposabban megnézni mit is látok valójában. És ez nagy szó.

Láttam sarokba tapad tengeri sünt extra hosszú tüskékkel, ráját, amiről először azt hittem nincs is ott, és még rengeteg érdekességet, amit eddig sehol máshol.

Ha valaki Stuttgartban jár és végigtapizott már minden Porschét, kipróbált minden Mercit a múzeumban, akkor feltétlenül látogasson el Wilhelmába, megéri.