hearnolie

Ha az ember rövid időt tölt Stuttgartban, talán először nem az állatkertre kíváncsi. Mintha a helyiek is büszkébbek lennének a Porsche és a Mercedes múzeumra, de lehet csak azok, akikkel én találkoztam.

A főbejárat gyalogos megközelítése nekünk egy kis fejtörést okozott, de tömegközlekedéssel egyszerűen oda lehet jutni, gyakorlatilag néhány lépésre van tőle az U-Bahn megálló. Én legközelebb is a sétát választanám, a Schloss Garten-en keresztül és a Neckar folyó felett haladva.

Ahogy a nevében is benne van, a hely engem inkább egy botanikus kertre emlékeztet. Talán azért is, mert rengeteg olyan növényt láttam, amit soha sehol korábban. A növények nagy része hatalmas üvegházakban foglal helyet, de a kültéri kertben is találkozhatunk érdekességekkel. Télen is remek hétvégi program.

Nekem legjobban a különleges és hatalmas kaktuszok tetszettek és a virágok, amiknél szebbet rajzolni sem lehet. Ha mindent alaposan szemügyre vettünk volna, biztosan nem lett volna elég egy nap a látogatásra.

A különleges növények mellett van még egy érdekessége az állatkertnek, ami engem teljesen váratlanul ért. A pingvinek olyan közel vannak, hogy meg lehet őket simogatni. Nem kedvelik a harsány embereket, az egyiket ottlétemkor kézharapással jutalmazták, de ha türelmesen és finoman közelítünk hozzájuk, akkor visszatérnek újabb simire.

Táncra nem perdültek, de aki szereti a pingvineket, azoknak már ezért megéri ellátogatni ide.

Ami számomra szintén újdonság volt, az a gorilla ovi. Korábban sehol sem láttam aprócska gorillákat, így ez is nagy hatást gyakorolt rám. A gondozók úgy foglalkoznak velük, mint a gyerekekkel az ovónénik/bácsik és hihetetlen volt látni, mennyire úgy estek-keltek a kis gorillák, ahogyan a kisgyerekek.

És itt találkoztam a világ legeslegcukibb bajszos majmocskájával is.

Az állatok biztosan remekül érezhetik magukat itt, ugyanis volt olyan köztük, aki befelé igyekezett, nem pedig kifelé.

Nem kedvelem kifejezetten a vízi állatokat, ha egyedül járok állatkertben, általában csak végigrohanok az akváriumok mellett. Rohantam itt is, de előfordult, hogy le kellett lassítanom és alaposabban megnézni mit is látok valójában. És ez nagy szó.

Láttam sarokba tapad tengeri sünt extra hosszú tüskékkel, ráját, amiről először azt hittem nincs is ott, és még rengeteg érdekességet, amit eddig sehol máshol.

Ha valaki Stuttgartban jár és végigtapizott már minden Porschét, kipróbált minden Mercit a múzeumban, akkor feltétlenül látogasson el Wilhelmába, megéri.