Nem is olyan rég írtam a több éves kálváriámról, aminek a végén egy analítikus derített fényt a rejtélyes betegségemre, illetve annak okára.

Többen megjegyezték, hogy azért nem fair általánosítani, biztosan nekem is van egy olyan történetem, ahol az orvos jól végezte a dolgát. Gondolkodtam egy kicsit és...igen, van. Ezt szeretném most megosztani. Valóban, vannak olyan orvosok, akik odafigyelve a betegre alaposan és hatékonyan végzik a munkájukat.

Történetem a fogorvosomról szól. Soha de soha nem gondoltam volna, hogy az egyetlen orvosi rendelő, ahová jókedvűen, félelem nélkül fogok tudni belépni, az a fogászat lesz. Pedig, de. Nem is gondolok rá a hétköznapokon, mert annyira természetes, hogy fél évente elmegyek és megnézetem a fogaimat.

Na, pont nem így. Aki még nincs kellőképpen sokkolva, annak most árulom el, hogy ráadásul nem egy szuperdrága magánrendelőről van szó, hanem egy kisváros rendelőintézetében található, TB által finanszírozott, fogorvosi rendelőről. Egy olyanról, ahol az ország bermelyik pontjáról érkező betegeket ellátják ingyen és bérmentve, feltéve, hogy van érvényes betegbiztosításuk.

- Deahát minden hónapban fizet ezért! Minek kérnék Öntől még több pénzt? - kérdezett vissza a fogorvos az első alkalommal, amikor nála jártam és az igencsak időigényes, fehér színű újratömésem után arról érdeklődtem mibe kerül, hogy nem a ronda, szürke amalgámmal dolgozott. Valóban, minden hónapban fizetek. Nem is keveset. Erre, azonban, legvadabb álmaimban sem mertem volna számítani. A tömésem lassan tíz éves lesz, soha semmi panaszom nem volt. 

A rendelési idő alatt egyébként előzetes bejelentkezés alapján fogadják a betegeket, a fogorvos asszisztense mindenkit, tényleg a megbeszélt időpontban, név szerint szólít. Ha beesik egy sürgősségi eset, azt előre veszik és tájékoztatják az időponttal rendelkezőket, hogy nagyjából mennyit fognak csúszni. Akinek fontos dolga van és nem fér bele az extra idő, annak ott helyben új időpontot adnak. Maga a vizsgáló is álomszép, néhány évvel ezelőtt felújították, ahogyan az egész rendelőintézetet is. A falon különböző színekben játszó lámpák vannak, amik engem például simán hipnotizálnak annyira, hogy ne arra koncentráljak hová is folyik épp a nyálam. A kezelési módszer is fejlődik, míg tíz évvel ezelőtt elég fájdalmasan zajlott a fogkő leszedés, addig két évvel ezelőtt meg sem éreztem mit művel a fogorvos. Na jó, lehet a mini hipnotizálás is segített kicsit :)

Azonnal fúrás, tömés és húzás helyett a fogorvos, először mindig "alternatív" módszereket ajánl, új fajta fogkrémet, vitaminkészítményeket, elmagyarázza hogyan kell helyesen fogat mosni. Rólam például kiderült, hogy a bölcsesség fogaim elkezdtek nőni (mind a négy) és szépen lassan, de biztosan tolják össze a többi fogamat helyet csinálva maguknak. Míg a legtöbb ismerősömet ilyenkor a szájsebészetre küldik, hogy gyorsan szedessék ki a szerintük amúgyis felesleges négy fogat, addig én időpontot kaptam konzultációra. Fél órát szánt rám a fogorvos és tájékoztatott az állapotomról, illetve a lehetőségeimről. Azt javasolta, hogy értelmetlen húzkodás helyett, próbálkozzunk meg a fogszbályzóval, szerinte ugyanis egy könnyen kezelhető, rendellenesen fejlődött állkapocs probléma miatt nem fér el 32 fog a számban. Éjszakai fogszabályzót kaptam és hamarosan rendbe jöttek az egymást összenyomó, lyukasodásra hajlamos fogaim. Már a bölcsességfogaimnak is van hely, alig várom, hogy mind előjöjjenek.

Szóval, van ilyen is. 2016-ban, Magyarországon, egy kisváros rendelőintézetében. Az egyetlen kérdés, ami ilyenkor felmerül bennem; ha ott sikerül ezt így megoldani, akkor máshol miért nem? Ha akkora bajban van az egészségügy, hatalmas pénzhiánnyal küszködik, akkor a lakóhelyemen vajon mit tudhatnak? Elültették a kertben a ropogós bankjegyeket és azóta terem a pénzfa?